Talán Pannonhalmán kellene megnyitni az intézmény frencsájzát, a Bencésekkel szemben, hadd legyenek idegesek, hogy ők ingyen böjtölnek, odaát meg ennyiért…
Ez a cetli is a harag és a hülyeség kritikai ölelésében született. A fennálló rendszereket elnézvén azt érezzük, hogy ordítanunk kell. És azt is érezzük, hogy röhögnünk kell. Ezért ordítunk, hogy végre röhöghessünk, és röhögünk, hogy ordíthassunk. Mi (dagonya bé és bácsinéni) egymástól függetlenül leírunk és ki[f]ordítunk egy-egy spektakuláris ügyet. Ugyanazon röhögünk másképp.
dagonya bé
A szálloda elé beáll a főnök BMW márkájú autójával, rendszáma BÖJT-01. A recepsiósok már várják. Gondolnánk, hogy aki Böjt szállodát vezet, így példaképet nyújtva csontsovány ember lehet. Nem az. Elég vastag, pláne azok után, ha a szálló vendégei szépen átcsengetik a böjtök összegét.
A leírtak leginkább azt sugallják, hogy a kiadott összeg a pénztárcát is megböjtöli. Ha ekkora az értéke, akkor akkora is a hitelessége, komoly a tartalma és várhatóbb az eredményessége a kúrának. De mi az a Böjtellátás? Hát a történelem során mennyi helyzetet sorolhatnánk, ahol ezt a hirdetést, nos… felettébb tragikomédiával fogadnák, új szlogennel: GeldMachtFrei… Áruba bocsátják az éhezést? Ez egy luxuséhezési tevékenység? Leginkább a hirdetés kapcsán az kelthet felettébb nagy kíváncsiságot, hogy a végösszegben mi az a 860 FT? Hogy-hogy nem kerek? Ez utolsó napi ajándék fedezete? Az uzsi csomag; a menzás löncshús, kislekvár, maci sajti, kopogós kiflivel?
Sok a kérdés. Megint csak a rosszindulat. Szénné lehetne elemezni ezt az egészet, de akkora döbbenet, hogy szavak nincsenek. Talán Pannonhalmán kellene megnyitni az intézmény frencsájzát, a Bencésekkel szemben, hadd legyenek idegesek, hogy ők ingyen böjtölnek, odaát meg ennyiért… Mindjárt nem a sajtból meg a borból lesz a bidznisz…
Ámen.
bácsinéni
Nemrég nyomor-szimulációs táborok jelentek meg az államokban (poverty simulation). A böjti ellátáson már meg sem lepődünk. Pedig a lényeg mindkettőben azonos: a nélkülözés, az éhezés kommodifikálható. De ahogy egy fizetős nyomor-szimuláció sem fog közelebb vezetni a nyomor mindennapjainak megértéséhez, úgy a négy csillagos böjti ellátás sem nyújtja (mert nem nyújthatja) azt a spirituális, vagy transzcendens élményt, aminek a lényege a hiány, a belső űr. Nincs ebben semmi meglepő. A kapitalizmus sáskajárásszerű gyarmatosítása bár totális, mégiscsak tökéletlen a jelentés, az értelem szintjén. Ugyanis a kapitalizmusnak önmagában nincs jelentése, értelme, szelleme: a kapitalizmus nem egy diskurzus vagy egy jelentésteli formáció. Értelme csupán a jelentések végtelen szétvetésében érhető tetten. Slavoj Žižek hasonlóképpen azt állítja (Alain Badiou Világok logikája című munkája alapján),
hogy a kapitalizmus valójában nem egy önálló civilizáció, amely a maga sajátos módján értelmessé tudná tenni az életet. A kapitalizmus az első olyan társadalmi-gazdasági rend, amely detotalizálja a jelentést: a kapitalizmus nem a jelentés szintjén globális (nincs globális “kapitalista világkép”. nincs általános “kapitalista civilizáció”; a globalizáció alapvető tanulsága épp az, hogy a kapitalizmus képes hozzáidomítani magát bármilyen civilizációhoz, a kereszténytől a hinduig és a buddhistáig). A kapitalizmus globális dimenziója csak a jelentés nélküli igazság szintjén ragadható meg, a globális piaci mechanizmus “Valósaként” (Žižek, 2009, p. 25). Lásd még Kiss Viktor fordításában.
2014-ben egy kártyajátékot forgalmazó cég a Black Friday elleni tiltakozás jegyében az összes termékét dobozolt szarvasmarhaürülékre cserélte le a saját webshop-ján. Senki nem hitte el, hogy a “Bullshit” feliratú dobozokban tényleg szar van, az emberek továbbra is bíztak abban, hogy van a kapitalizmus által legyártott többletjelentés a történetben, ahogy az lenni szokott. Végül 30.000 doboz szar kelt el.
Ez marad, ha kivonjuk a jelentést, a kultúrát, a szellemet egy olyan rendszerből, ami eleve “világtalan”: a szar.
