Épphogy csak megírtam a bevezető búcsúlevelet a pedagógiai liberalizmus kifingott teteméhez, máris megtalált Trencsényi Laci (akiről pont nem gondolnám, hogy a liberalizmus felkent apologétája lenne), azzal, hogy írjam már meg a szabadságjogok érvényesülése és a szabadság közti összefüggés…

Nemrég elvitték (értsd elvitették) és meghurcolták (~meghurcoltatták) két polgártársunkat egy teljesen megalapozatlan eljárás keretében. Vannak, akik a poszt-fasiszta rendőrállam kísértetének (kísérletének?) láttán huhognak, pedig ez nem puszta rémálom, lidércnyomás, hanem egy permanens szélsőjobbos…

Az Elveszett utak első ciklusában egy izgalmas ideológiakritikai szempontot olvashatunk Csoóri Sándortól, amely jól megragadhatóvá teszi számunkra a látszat és a valóság viszonyának kificamodását a posztmodern globális kapitalizmus korában. „Egy régi közmondás azt hányja szemünkre, ” – írja Csoóri –…

Ha létezik igazán perverz ideológiai mantrája a tőkés világrendnek, akkor az a szubjektum állandó csesztetése (interpellációja) azzal, hogy eleget élvez(ked)ett-é. Élvezz! Sőt, élvezz többet! Élvezd ki a pillanatot, élvezd ki a helyzetet: meditálj, guggolj, kovászolj, jógázz, origamizz, tök mindegy,…

Amíg még létezett a liberális demokráciába vetett hit, addig azt vetették a szemünkre, hogy ha nem élünk aktív (állampolgári, politikai, kulturális, stb.) életet, akkor nem vagyunk “jó” polgárok. Ma már azzal zsarolnak, amire amúgy kicsit mindannyian vágyunk is, meg ami elkerülhetetlen:  ha nem vagy…

Ez a kilátó egy buszmegálló. Kilátó is és buszmegálló is. Azonban a kilátó és a buszmegálló közötti kapcsolatot nem az “és” kötőszó írja le a legjobban, hanem a “de”.